3. Fejezet - Mi történt?

A történet ezen részét csak saját felelősségre olvassátok! +18-as jelenetek is megjelenhetnek benn!

Késő este volt. Még mindig Drew-ot kerestük. Tele voltam feszültséggel, ideges voltam. Louis a kabátját a hátamra terítette és átölelt, hogy felmelegítsen. Ő is segített keresni. Reszketve mondtam, akadós hangon.

-          Nem muszáj itt lenned velem. Menj csak haza. Megoldom egyedül.

-          Nem hagylak itt. Vigyázok rád.

Amikor a száján kigördült ez a szó nyugodtságot éreztem, melegséget. A tudat, hogy itt van nekem valaki, aki amikor kell segít nekem, felemelő volt.  Felnéztem rá majd egy lassú arckifejezéssel rá mosolyogtam. Lou a két szemembe nézett tüzesen, majd a meleg kezét az arcomon végig simítva megcsókolt. A testem nem utasította vissza, a szívem se. Ezt a csókot vártam egész este. Ami egyszerre jó és rossz is. Elengedte az arcomat és csukott szemmel állt előttem mozdulatlanul. Arca hirtelen elpirosodott és a földön keresett valamilyen tárgyat, amire figyelhetett, csak azért, hogy ne az én szemembe tekintsen.

-          Miranda én sajnálom.. Nem tu… - akadt el a hangja, miközben az ujjamat a szája elé tettem gyengéden.

-          Louis. Nincs mit sajnálni. Köszönöm hogy megnyugtattál, még ha pár percre is. Köszönöm hogy itt vagy vigyázol rám, és segítesz. Köszönöm…

Újra egymás szemébe néztünk. Elpirult tekintettel álltunk egymás előtt. Semmit nem tudtunk mondani egymásnak abban a pillanatban. Elindultunk az autója felé s kerestük az öcsémet. Alig telt negyed órába hogy elindultunk mikor megláttuk az út mentén Drewot. Az autó fékezett, és én kiugrottam belőle s rohantam a kis didergő alak felé.

-          Drew?? – kérdeztem idegesen. Közben Louis a hátam mögé állt és ő is tudakolta ki az ott.

-          Mirandaa!

-          Ő Drew!! Megyek várj meg ott. – kiabáltam vissza.

-          Hagyd, majd én idehozom neked, vigyázz a kocsira inkább. – mondta Lou.

-          Oké!!

Ott volt. Ott volt Louis két karja között. Ott sírt és didergett. Átkaroltam, agyon puszilgattam majd kérdőre vontam. Beültettem a kocsiba és elindultunk újra, csak most haza felé. Út közben felhívtam anyuékat, ne aggódjanak, megtaláltuk Drew-ot. Az ajtó előtt leparkolva ki engedtem az öcsémet aki abban a pillanatban a ház ajtaja felé rohant. Ketten maradtunk.. Ketten maradtunk Louissal. Újra idegesen álltam előtte.

-          Ne haragudj azért a csókért. Pusztán véletlen volt.

-          Szerintem ezt már megbeszéltük.. Nem haragszok, sőt, hogy az igazat megvalljam örültem is neki… - pirosodtam el.

-          Tényleg.. Az .. Jó…

Majd beszóltam anyuéknak, hogy még elmegyünk egyet bulizni. Louissal beültünk a kocsiba és egy hangos zene mellett, csupa röhögéssel végig kísértük a helyszínre az utat. Megérkeztünk. Úri ember módjára Lou kinyitotta nekem a kocsi ajtót. Kiszálltam. Újra rám terítette a kabátját és felszólt.

-          Figyelj. Ha már ennyire „ Össze melegedtünk” nem lenne könnyebb haa… Ha…

-          Ha? – kérdeztem vissza izgatottan.

-          Ha együtt lennénk. Mármint járunk. Érted…

-          Persze, értem. És igen, oké. – mosolyogtam majd nyomtam egy puszit az arcára.

Befelé menet a banda többi tagja ránk szabadult az én barátaimmal együtt. Civáltak – rángattak befele a club-ba. Sok italt megittunk, sokat hülyültünk. Főleg Harry… Ahogy ott rázta magát a tömegben, a fürtjei csak úgy repkedtek. Louis már sírt a röhögéstől. Zayn pedig mellettem hajába túrt majd egy nagy lépés után próbálta le állítani Hazza-t. Később valahogy elkeveredtem a többiektől és az üdítő autómata mellett álltam. Harry nevetgélve felém jött. Venni akart egy Cola-t de a gép nem adta ki. Elkezdte ütni-vágni de sehogy se. Rám nézett és a falnak döntött.

-          Te ki vagy? – kérdezte teljesen kiütve. Az alkohol csak úgy érződött rajta.

-          Háááát nem emlékszel?? Miranda..

-          Ja tényleg…

-          Naa, nem engedsz el? – faggattam.

-          Nem.

Meglepődtem. Szemeztem vele. Akkor nem tudtam mit csinálok, nem tudtam hogy ezzel a cselekedettel Louist csalom meg. Még ha csak szemezek Harry-vel. Derekamon fogott és átölelt. Amennyire csak tudott. Majd kézen fogva húzott a lépcső felé. Felindultunk botladozva és röhögcsélve. Majd egy szoba ajtó előtt már nem tudtunk tovább menni. Hazza teljesen részeg volt, szó szerint kivolt ütve. Majd hozzám dőlve vad csókkal tapadt a számra. A testem nem ellenkezett de a szívem igen. De annyira furcsa volt Harry-t megcsókolni.. Talán jobb mint Louis-t. Ügyetlenül rátámaszkodott a kilincsre majd beestünk az ajtón. Harry mellettem. Nagyon közel hozzám. Majd újra megcsókolt. Megint nem ellenkeztem. Hagytam. Hazza a pólómat tépte le rólam, én is. Majd egy pillanatra vissza jött az eszem, és eltoltam magamtól. A szemébe néztem és nem ellenkeztem, én csókoltam vissza. A nyakamat csókolgatta, és én a plafont figyeltem. Nem éreztem semmit. Nem éreztem hogy ő szerelemből csinálja-e ezt. 

                                                                           De miközben ezen tanakodtam hirtelen pillangókat éreztem a gyomromban. Majd Harry szemébe néztem újra és bele túrtam a fürtjeibe és rá mosolyogtam. Leszedtem az ő pólóját is…

Pár órával később, kb. Reggel 7 órakor az ágyban feküdve, egymás felé fordulva pihentünk. Lassan kinyitottam a szememet és magam előtt láttam Hazza-t. A számhoz kaptam a kezemet, mikor eszembe jutott mi történt. Az a dolog, amit úgy tettem meg, hogy nem éreztem semmit. Ott fekszik előttem egy személy, aki a barátom bandájában van. Megcsaltam Louist. Ő is kinyitotta a szemét, rám mosolygott majd neki is az eszébe jutott a dolog. Felült gyorsan és kérdőre vont engem. Nem tudtam válaszolni majd Ő újra átölelt, de ekkor már nem hagytam magam, toltam magamtól. A hajammal próbált játszadozni miközben a szemembe nézett. Szerelmesen…

-          Harry!!

-          Bocs…

Ekkor felállt és felhúzta a gatyáját és a pólóját. Én még mindig az ágyban ülök. Csak egy takaró takar.

-          Harry… Kérlek ne szólj Zayn-nek és Louis-nak. Kérlek.

-          Ne aggódj nem fogok. Fogalmam sincs mit tettünk. Csak annyit érzek, hogy amikor veled vagyok.. Olyan más.. Olyan más mint mással. Szerelmet éreztem..

-          Hazza…. Én .. nem tudom.. Maradjon ez a kettőnk titka. Kérlek.. És ne forduljon elő többet.

-          Nem ígérhetem hogy nem fog még egyszer megtörténni.. De a titok az köztünk marad.. Tudod, a közös titok összehozza az embereket…

Szomorúan néztem rá, és egy erőltetett mosollyal elköszöntem tőle. Kiment az ajtón. Idegesen ülök az ágy sarkán és egy szörnyű fej fájdalommal öltözködtem és indultam én is lefele. Belebotlottam közben Lou-ba.

-          Hol voltál?! Hm?

-          Ööö.. Aludtam..

-          Ilyen sokáig? Azt hittem hogy velem leszel éjjel. Együtt bulizunk.

-          Bocs. Tudod, kidőltem az egyik szobába és elaludtam. – magyaráztam ki magunkat…