4. Fejezet - Vágy

Miután kimagyaráztam magamat Louis előtt elindultunk reggelizni. Pár percre meg nyugodtam hogy Harry nem fog velünk enni, de ekkor a székre vágódva nyúlt az ételhez.

-          Louis, mesélte már neked Mir mi történt tegnap este?

A mondata utolsó szavánál a falat megakadt a torkomon és köhögni kezdtem. Harry csak röhögött szembe velem, Lou pedig tudakolta, jól érzem e magam.

      -   Jól vagy? Biztos?

      -   Biztos. Most megyek felöltözni. – álltam fel és mérgesen hátrafordulva indultam a lépcsőn felfele. Hátra pillantottam és megláttam hogy valaki követ. Az ajtóm előtt megálltam és megvártam az alakot. Harry jött utánam.

    -     Megijedtél?

    -     Nem…

Megfogta a karomat és behúzott a szobába. Oda hajolt hozzám és a fülembe súgta.

-          Ismerhetnél annyira, hogy tudd, én nem árulok be senkit.

Aztán az arcomra nyomott egy puszit és kiment. Az ágyra dőlve, a fejemet fogva és boldogan nevetgélni kezdtem. Hogy miért? Én sem tudtam. Egy félrelépés és beleszerettem egy fiúba. De hisz Louist szeretem. Vagy nem?

Felpattanva az ágy sarkán ülök és a nyitott szekrényem bámulom. Felugrottam és egy apró mosollyal felkaptam a legdögösebb ruhát. Majd a lépcső fordulótól nagy bizalmat véve szép lassan lépkedtem le és a konyha felé mentem. Kinyitottam az ajtót és tele energiával ott álltam. Ott álltam és vártam. Csak annyit láttam hogy az előttem lévő 3 fiú [Louis, Harry, Niall] engem néz. Csak engem. Semmi mást. Bár nem volt mit izgulni, de még is idegesen rohantam vissza fel. Leültem a smink asztalom elé és csak néztem a tükröt, és néztem. Mikor az ajtó lassan nyitódott hátra pillantottam és Louis lépett be.

-          Mi az? – faggattam.

-          Mi lenne?

Elnéztem. Oda jött hozzám kézen fogott, felállított és megcsókolt. Vadul. A pulóverem kezdte leszedni mikor a vállába markolva eltoltam magamtól.

-          Louis, te mit csinálsz?

-          Szerinted? Mi bajod van?

-          Nekem semmi.. Most menj ki légy szíves. – kiabáltam rá.

Lehuppantam a kis fotelbe és elgondolkodtam. Miért utasítom el azt a személyt, akit valójában szeretek? Miért hagyom elmenni, mikor vágyom hogy velem legyen. Miért engedem hogy itt hagyjon, ha utána hiányzik? Vagy talán már nem is érzek iránta semmit… Ekkor megint az ajtóm nyitódott. Harry lépett be. Mellém ült és beszélgetett velem. Arcon simított a hideg kezével majd gondolat nélkül átöleltem. Nem ő, hanem én. A fejemre helyezte az egyik tenyerét és a hajamat kezdte simogatni. Nyugalmat éreztem egy percre és békét, de ekkor Drew a szobámba nyitott.

-          Hupsz.. – majd a szájához kapta a kezét és kirohant.

-          Drew!!

Futottam utána hogy elmagyarázzam neki a dolgokat. Megkértem hogy arról, amit látott senkinek se beszéljen. Rázártam halkan a szoba ajtót majd indultam vissza az én helyemre.

-          Harry azt akarom monda…. – ekkor megláttam hogy Hazzanak semmi nyoma.

Újra elgondolkodtam. Drew elkergette őt. Az ablak párkányban ülve az ablakon bámultam ki miközben megláttam kifelé menni a házból Harry-t. Gyorsan lefutottam a lépcsőn ki hozzá.

-          Harry!!

Hátra nézett a csillogó zöld szemével és megállt. Karját szét tárva várt. Nagyokat lépve mentem felé és átöleltem.

-          Harry…Én nem tudom mit érzek, de azt hiszem téged nagyon megkedveltelek. – a hátamra terítette a szürke bojtos kabátját és kézen fogva indultunk vissza a szobámba. Leültünk az ágy sarkára és újra beszélgetni kezdtünk. Hazza lement anyuhoz felhozni egy kis frissítőt de a telefonját a polcomon hagyta. Hirtelen felcsörrent. De nem nyúltam hozzá, csak rá néztem.. Néztem nagy szemekkel, hátha kiírja hogy ki az. Magánszám.. „Akkor sem veszem fel” – mondtam magamban.  Vissza ért és a kezembe nyomta a hideg üdítőt.

-           Köszönöm..

-          Nincs mit Miranda. – mosolygott rám. – Mit gondolsz, szeretnél velem eljönni a stúdióba. Felvesszük az új zenénket, azaz hogy az én részemet.

-          Hazza!! Nem is tudom, talán.. Talán igen.. – kacagtam el magamat.

-          Rendben, akkor szerintem indulhatunk is. Beugrunk út közben egy kávéra valahova?

-          Legyen. Igen..

Le vitte az üres poharakat ameddig én felöltöztem.  Mikor már kész voltam leindultam a rozoga lépcsőn. Utolsó fokon állva nézek a nappaliba, óvatosan. Harry ott ült és Drew-al játszott.  Le ültem a kőre és néztem őket. Nem volt szívem oda szólni. Csak mosolyogtam, csak néztem őket. Mintha egy mesében lennék. De ekkor anya a vállamat fogta és leült mellém.

-          öhh.. bocsi anya, én épp indulni akartam… csak..

-          Tudom. – mondta halkan és nézte tovább őket.

Oda sétáltam miközben Harry a karjába kapva a kis öcsémet anya ölébe nyújtotta.

-          Mehetünk?

-          Mehetünk – válaszoltam boldogan.

Kint a kapun kívül egy lassú pillantással a házra figyeltem aztán Hazza belém karolt és mentünk.

                                                            *Harry szemszöge*

Soha nem éreztem magam ilyen jól. Miranda kék szemeiben egy igazi szerelmet találok. De viszont ott van Louis. Az egyik legjobb barátom. De mit tegyek, amikor egy ilyen gyönyörű lánnyal vagyok. Egy fa alatt megálltunk és a derekán fogtam. Egymásra mosolyogtunk majd az újamat felfelé tartva mutattam neki a fagyöngyöt. Felnézett és hirtelen elpirosodva állt ott előttem. Majd lassan, miközben felé hajoltam mondtam.

-          Fagyöngy… Micsoda véletlen…

-          Hát igen…

Lassan megcsókoltam. Hosszasan. Ő hagyta, nem tolt el magától. A szívem majdnem kigördült a helyéről.

                                                         *Miranda szemszöge*

Selymes, puha bőrét az enyémhez érintve álltunk a fagyöngy alatt csókolózva. Nem tagadom, örültem neki. Majd szorosan átölelt és mentünk tovább a kávézó felé. Megérkeztünk. Úriember módjára a kabátomat segített levenni, aztán leültünk egymás elé. Rendeltünk egy kávét de végig a várakozás közben, csendben bámultuk egymást. 

Meghozták a kávénkat majd mikor mondani készültem valamit, mikor már belekezdtem ő is belekezdett. Mint a filmekben, egyszerre beszélünk. Még idegesebb lettem, még izgatottabb. Megittuk az italunkat, majd kilépve a kávézóból mentünk tovább a stúdióba.  Hazza megállt az egyik hókupac mellett cipőt kötni, de én mentem tovább. Hó ropogást hallottam és egy hógolyó landolást a kapucnimba. Hátra fordultam és megláttam Harryt dobálózni. Leguggolva felkaptam egy hó labdát és hozzá vágtam. Rövid kis csatába kezdtünk de felcsörrent a telefonja.

-          Haló? Igen – Igen.. Tudom.. Már is megyünk.. Bocsi, de … jól van megyünk.

-          Ki volt az?

-          A stúdióból, mennünk kell.

A kis mókát abba hagyva gyalogoltunk tovább. Harry a szoba ajtaját kinyitva nekem állt ott. Begyalogoltam és körbe néztem. Ő pedig indult a mikrofon felé. Leültem és őt néztem ahogy énekelt. Majd felemelte a karját és magához hívott. Felálltam és felé sétáltam. Egy rövid, de érzelmekkel teli duettbe kezdtünk. Véget ért a zene, véget ért a szöveg. Ott álltam a mikrofon előtt, a fülhallgató a fejemen. A papír lap tele kottázva az állványon hevert. Harryre pillantottam és ő is rám. Megköszöntem neki ezt a napot és kiindultunk. Búcsúzásként elvitt egy gyors büfébe és megebédeltünk.

Végezetül kint az étterem előtt egy puszit nyomott megint a homlokomra és elköszönt.