14. fejezet - 3 éve...

Tudom, késve hoztam az új részt. Bocsánat, de most sokat kellett tanulnom és nem volt időm. De most végre kitehetem a tökéletes részt. Szerencsére vissza jött a feliratkozók modul, szóval továbbra is várom a lelkes olvasókat és a lelkes pipálóknak. Remélem tetszett ez a rész is. Jó olvasást. xx

-          Hova? – faggatott.

-          Valahova, ahol ketten lehetünk.

Rövid kis társalgásunk hamar abba maradt s néma csönd lepte el a nagy szobát. Túl sok időt töltöttem Hazzával, így hát ruháimat előkerítve készültem az indulásra. Az ajtó kilincsére készült kezem támaszkodni de Harry lágyan megfogta azt s visszahúzott.

-          Ne menj!

-          Már keresnek. – mondtam lekerekített ajkakkal.

Hideg tekintettel léptem ki a lakásból és indultam haza felé. A telefonom halk rezgéssel piszkálta lábam. Kíváncsi voltam ki lehet az, aki keres. Liam volt az. Talán Louis kérte hogy hívjon fel. 

-          Tessék?

-          Áh, végre elértelek. – zihálta.

-          Mi történt?

-          Azonnal át kell jönnöd hozzám!! – utasított.

-          De minek Liam?

-          Csak gyere! – szólt újra majd a vonal megszakadt.

Ki kerekedett szemekkel figyeltem előre egy helyben állva. Még csak most indultam el, de már is mehetek tovább.  Kisebb idegesség tört rám. Féltem, hogy valami baj lehet. Ezen járt az eszem míg nem a kapuban találtam magam. A fagyott fehér kis gombot benyomva vártam míg valaki ki nem jön. Liam öltönyben nyitotta ki az ajtót, majd nagy léptekkel sietett felém. Karomba markolt majd maga után rántott.

-          Hova viszel? Még is mit csinálsz? – faggattam zaklatottan.

-          Csak gyere utánam, és ne kérdezz semmit. – válaszolt nyugodtan.

El rántottam kezem az övéből majd megálltam. Szembe néztem vele és vártam míg beszélőjét nagyra nem nyitotta s kezdett magyarázkodni.

-          Sietnünk kell!!

-          Nem.

-          Gyere már!!

-          Mondom hogy nem!! – feleseltem.

-          Ma ünnepeljük a One Direction alakulását. Már ha érted.

-          Ezt volt nehéz elmondani?

-          Mindegy, csak gyere már mert öltöznöd kell.

Újból karon markolt és húzott fel az emeletre. Egy kisebb, hideg szobában találtam magamat. Az ágyon simult végig egy rövid fekete ruha ami arra várt hogy magamra húzzam.  Ajkam szélét harapdálva állok egy helyben és gondolkodok. Miért hívtak meg engem? Csak is azért mert Louis barátnője vagyok? Ah.. Barátnője… Izgatottan állok készen az ajtó előtt. Várom, míg kapok egy jelet az indulásra. Ez egy fontos pillanat nekik, nekem. Az ajtó lassan kinyílik, mi mögött Louis áll. Meglepődtem. Karját nyújtotta, majd várta míg belekarolok abba. Lassan sétálni kezdtünk a szűk folyosón, majd percekkel később a lépcső tetején álltunk. De a többiek a lépcső alján sorakoztak. Harry is. Kisebb léptekkel gyalogoltunk le az emeletről miközben Hazza szemében csillogásra figyeltem fel. Perceken belül már mosolyogtam. Orcám pirosra változott. Nagy sóhajra figyeltem fel mellőlem.

-          Mi az? – faggatom Louist.

-          Semmi csak izgatott vagyok. Az első megjelenésünk együtt. – pirult el ő is. 

-          Én is izgatott vagyok. Ebben a pillanatban kiugranék a legfelső emeletről.

-          Nem hagyom. De… Mi az a nyaklánc a nyakadon? – húzta fel szemöldökét. Teljesen elfelejtettem, hogy az ott maradt.

-          Reggel vettem…

-          Szép. Hasonlít Harryéra. – kerekedett ki szeme.

-          Tényleg?! Nem is tudtam…

Tovább sétáltunk a kidíszített terem felé. Halk, klasszikus zene szólt a háttérben, de ezt is a nők és férfiak kacagása, beszélgetése fedte. Egy kerek asztalhoz léptünk majd mindenki helyet foglalt. Én pont Harry és Louis között kaptam helyet. A vacsora előtt Zayn felállt és egy rövid sort szólt;

„Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Bár ez csak úgy egy baráti ünneplése a mi alakulásunknak, de úgy hiszem ennyien pont elegen vagyunk. Szóval, 3 éve alakultunk meg és hát ezt megkell ünnepelnünk. Ezzel a bandával új barátságot kaptam, kaptunk. Segítséget, erőt, hogy ezt végig csináljuk. Több millió rajongónak csalunk mosolyt az arcára. A One Directionra!”

-          A One Directionra!

Jó érzés volt látni a szemükben a csillogást, a szeretetet, a fontosságot. Ez az ünnepség újabb erőt adott nekik a folytatáshoz. Mert a One Directionnak sose lesz vége. Semmi se szakíthatja szét őket.

A vacsora után magunkról beszéltünk. Mi lesz a jövőben, mi volt a múltban. Ekkor bekapcsoltak egy lassabb zenét. Az egyik kedvencemet. Harry felemelte székét majd hátra tolta azt. Felém fordult majd rá kérdezett:

      -    Felkérhetlek egy táncra?

Louisra néztem aki bólintott egyet. Felnéztem Hazzára majd a kezébe simítottam enyémet.