16. fejezet - A végtelenbe...?

Nos. Mivel meghoztam a héten a Karácsonyra ígért részt úgy gondoltam két ünnep között is hozok egyet. /Bele értve, hogy szilveszterkor is jön új rész/. Szóval, elég kevesen jeleztetek vissza az előző résznél, sajnos. Alig jött pipa, komment, új olvasók. Remélem erre a részre ennek a duplája fog jönni. Kellemes ünnepeket! Jó olvasást. xx

A tömeg észrevétlenül folytatta kecses táncát, míg én Zayn arc mimikáját lestem. Szemei mintha sötétségbe estek volna, és a levegöt percenként egyre gyorsabban fujtatta.

- Jól vagy Zayn?

- Te jól vagy? Mit akart töled ez a szerencsétlen? – szitkozódott.

- Egy Martinira akart meghívni, de én ellenkeztem, de nem engedte. Magával akart ráncigálni. – felelem.

- Azért biztos, hogy jól vagy? Gyere visszakísérlek az asztalunkhoz. Épp egy szerződést írtunk volna alá…

- Rendben…

Furcsállottam, hogy senki se kérdezte hol voltam ennyi ideig, vagy, hogy Zayn miért jött el? De nem is idegesítem őket, inkább nyugodtan írják alá azt a papírt. 

-          Miranda, neked is alá kéne írnod! – szól fel Niall.

-          Minek? Én nem vagyok a banda tagja..

-          De viszont Zaynnek a húga vagy s elkell fogadnod, hogy az engedélyük nélkül semmi családi dolgot nem adsz ki sehova.

-          Rendben, ezen ne múljon.

A két oldalas papír lassacskán, de megindult sorba. Percekkel később már az én tenyereim között szorongattam az iratot. Semelyikük nem olvasta végig, hogy mit írtak alá. Majd én elolvasom. Az összes szem rajtam tapadt. Kezdetben nem zavart, de egyre jobban igen. A szöveg végére érve végig néztem az aláírásokat majd én is megragadtam a középen terülő golyós tollat.

LiamPayn

ZaynMalik

NiallHoran

HarryStyles

MirandaWalt

LouisTomlinson

SophiaCole

Harry marokba szorította a még bontatlan whiskeys üveget, majd mindenkit kért, hogy tartsák oda a kis poharukat. Szép este volt, mindenkit boldognak látni egyszerűen fantasztikus. A falon lógó kakukkos órára lestem és láttam, már túl késő van. Indulni kéne. Harry felé néztem, mivel a kabátja még mindig nálam díszesedett. Halkan oda súgtam neki.

-          Harry! – szólok oda, de ő mintha észre se vette volna.

-          Harry!!!!! – bököm meg.

-          Mondjad!! – fordul át felém mosolyogva, valószínűleg egy fontos beszélgetést szakítottam félbe Niallal.

-          Itt az öltönyöd, én megyek.

-          Rendben.

Felálltam csendesen majd a fekete selyem kabátomat magamra terítve indultam kifelé. Talán észre vették hiányom, talán nem. Vissza pillantás nélkül lépkedtem előre míg nem valaki elkapta kezemet hátulról.

-          Édes, nem félsz egyedül menni? – szólt egy rekedt hang. Nem tudtam felismerni ki is volt, így hát lendületből felpofoztam. Percekkel később megfigyeltem, hogy a sértett Harry volt. Dühösen fogja orrát és morog. Tenyeremet a szám elé kaptam majd vártam. Hazza pillanatokon belül kezét elkapva felröhögött.

-          Jól vagy? Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy. Úgy röstellem. – magyarázkodok.

-          Had kísérjelek haza, hozzám.

-          Hozzád?

Félre lökve ment elém és jelzett szemével, hogy kövessem. Gondolkodás nélkül mentem utána. Udvariasan ajtót nyitott nekem, és elindult a lakása felé. Gondoltam én.  Két kezemet a combomra helyeztem, majd körmeimmel halk zenélésbe kezdtem.  A hó ugyanúgy esett mint a vendéglőnél. Percről percre a táj egyre fehérebbé vált, amitől az gyönyörűbb lett. Harry a kesztyűtartóhoz nyúlt és egy fehér tokban rejlő CD-t emelt ki onnan.

-          Ez a kedvencem. – szólt föl.

Figyeltem, ahogy lassan beteszi a lejátszóba a CD-t, majd jobb kezét vissza helyezi a kormányra. Később én is vissza pillantottam az útra, ami már ködös volt. Egyre jobban kezdett érdekelni, hova visz, mert az már biztos, hogy nem a lakásába.

-          Harry, hova viszel? Nem erre kéne menni! Már túl sokáig vagyunk úton.

-          Nyugodj meg. Még pár óra és ott vagyunk.

-          Pár óra? Még is elmondanád hol vagyunk?

-          Nem.

Zsebemből előhúztam a telefonomat, majd játszani kezdtem azzal. Már épp belelendültem amikor három sípolás után lemerült. „Szuper”. Könyököm neki támasztottam az ablakhoz majd fejemet rá döntve elbóbiskoltam.

                                                  

                  * Harry *

Túl fáradt voltam azon az este. A volán mögé se szabadott volna így ülnöm, hisz még mindig érződik rajtam az ital szaga. Bár Miranda nem a barátnőm, de úgy érzem itt az ideje bemutatnom a családomnak. Amúgy is elszeretett volna menni, meg hát karácsony van. Remélem nem fog kiakadni emiatt a kis kiruccanás miatt.

-          Azt hiszem megérkeztünk!

Elfordítottam fejemet Mir felé, de ő akkorra már aludt. Számat széles mosolyra nyitottam majd kiszálltam a járműből. Halkan rázártam az ajtómat. Lassan átsétáltam az ő oldalára majd kiemeltem őt.  Megrezzenés nélkül hagyta, hogy cipeljem. Nem tud átverni, tudom hogy ébren van. Elindultam a szüleim lakása felé, majd megállva kutattam a kulcs helyét. Szerencsére a régi helyén találtam...