17.fejezet - Árny

B.U.É.K :)) Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak és leendő olvasómnak. Remélem a 2014-es év is remek lesz. Remélem, hogy továbbá is követni fogjátok a történetet:) Jó olvasást..xx 

A lakás csendes. Biztos pihennek már anyuék, ezért van lekapcsolva az összes lámpa. Ez annál is jobb…Nem láthatják ahogy Mirandát a karjaimba cipelem ide oda. Lassan tántorgok a folyosó végéig, miközben fejemet jobbra vagy balra billentve lesem, hogy nehogy észre vegyen bárki is. Ilyenkor, ünnepek alatt Gemma is itt szokott lenni, hogy az igazat megmondjam Ő ilyenkor még ide oda mászkál. Szerencsére most nem találkoztam vele, szóval nyugodtan léphetek be a szobába. Gondoltam… Mély levegőt vettem, mivel nem egészen egyszerű úgy végig menni egy folyosón, hogy a kezembe van valaki. Nagy megkönnyebbülésként éreztem, hogy végre letehetem őt, de ekkor megláttam nővéremet az ágyon ülve, ahogy a plazma tévét leste. Nem is értem, miért pont az én hálószobámba. Mivel erre igazán nem számítottam, így az ajtót nagy lendítéssel nyitottam. Gemma azonnal kérdőre vont, hogy mit keres Mir itt.

        -    Hát te meg?

        -    Öhm.. Gondoltam meglátogatlak titeket így, ünnepekkor. Nem örülsz?

        -    De örülök, de mit keres itt ez a lány? Tudod, hogy anyu és én se csípjük                      őt nagyon… Mármint, szerintem nem kéne itt lennie.

        -    Tudom, de..áh mindegy, csak vigyázz had tegyem le.

        -    Már itt sem vagyok…

Nagy nehezen sikerült elkergetnem őt, így hát Mirandát nyugodtan fektethettem le az ágyra. Perceken belül már nem aludt.

* Miranda *

Körülbelül 1 órája még egy kocsiban gubbasztottam, most meg egy idegen házban, egy idegen ágyban. De megnyugtatott az, hogy Harry-t magam mellett tudhattam. De miközben körbe tekintettem a szobát, felfigyeltem azokra az apró holmikra amik Hazzát jellemzik. Lassan, de rá jöttem hol is vagyok.

-          Harry, mit keresek a szüleid lakásába?

-          Gondoltam, az ünnepekre elhozlak hozzájuk, bár Gemma eléggé ki  volt akadva, de mit számít az ő véleménye. – mosolyodott el.

-          Jó, de azért mondhattad volna, hogy ide hozol. Tudod nekem is van családom, akik azt hiszik eltűntem, és ott van Louis. Neki mit mondok majd?! – aggodalmaskodtam.

-          Le van rendezve minden, ne pánikolj. – nyugtat miközben egy gyors puszit ad.

-          Most akkor itt éjszakázunk?

Nem szólt, nem is bólintott csak némán eltűnt. De perceken belül újra megjelent a telefonjával a markában.

-          Csináljunk egy közös képet! – szól fel.

-          Minek?

-          Örökítsük meg ezt a napot is.

-          Rendben…

Egy közös kép csak nem a világ vége, gondolom… A fénykép után elment köszönni a szüleinek. Gondoltam én is cselekszek valamit, szóval elindultam felfedezni a házat. Halkan lépkedtem végig, mert néhányan már aludtak. Nem mind ha sokan lettek volna, de azért a vendégsereg meg volt. Nem szerettem volna megjelenni, mert azt hiszik én vagyok Harry barátnője és mindent kitálalnak Louisnak. Lassacskán, de megérkeztem Gemma szobájához is. Az ajtó résnyire volt amin épp hogy csak betudtam lesni. Ott gubbaszt az ágy közepén és nézi nagy érdeklődéssel a televíziót. A popcorn-os csomag marka közt pihen, míg a másik keze bele nem nyúl. Tovább sétáltam óvatosan. Harry szüleinek hálószobájánál álltam. Az az ajtó nem volt résnyire se nyitva, szóval máshogy kellett behallgatnom. Tudom, nem szép dolog a leskelődés, hallgatózás, de hozzám híven most is muszáj volt megtennem. Ha jól hallottam, Hazz és Anne beszélgettek ott. Egyre jobban érdekelt de csak motyogás hallatszódott. A kulcslyukhoz térdeltem majd azon keresztül figyeltem be. Itt már érthetőbben beszéltek.

„Harry, ebből még probléma lesz. Vidd innen ezt a lányt. Unszimpatikus.Nem akarom, hogy egy ilyen lány legyen melletted. Még elront!!

-          Rendben. Holnap reggel elküldöm. Nem fogok vele többet találkozni. Ígérem.’’

Mind végig kihasznált volna? Játszott az érzéseimmel? Többet ér az anyja szava, a szívénél? Azt hittem szeret… Jobb lesz ha elmegyek, nem kell, hogy a szememhez vágja, hogy takarodjak a házból. Nincs csomagom, semmi holmim. Egyszerűen felkapom a táskám és a kabátom. Senki se fog hiányolni. Nem halkan vánszorogtam ki a lakásból. Egyenesen rohantam. Ki érve az udvarra, nem találtam semmit amivel elmehetnék. A JEEP kulcsa Hazz zakójában volt. Lassabb kocogásba kezdtem, mi eléggé nehézkesen ment magassarkúban. Az útszélén sétáltam már, a sötét, hideg utcán. Sehol egy autó, sehol egy ember. Az utat se tudom. Szerencsére végig aludtam az egész utat. Segítséget se tudtam kérni, mert lemerült a mobilom. Percekkel később autó zúgásra figyeltem fel. Hátra fordítottam fejemet. Megálltam és vártam míg a jármű közelebb ért. Egy vöröses furgon lehetett ha jól láttam. Nem intettem le, inkább gyalogoltam. Vagy is szerettem volna. A kocsi lassan gurult mellettem, miközben a sofőr letekerte az ablakot és kiszólt rajta.

-          Drága, hát miért sétálsz ilyenkor idekint?

-          Elnézést uram, de ez igazán nem önre tartozik.

-          Elviszlek, szállj be.

-          Köszönöm, nem kell. Haza találok egymagam is.

-          Azt mondtam, hogy szállj be ebbe a rohadt autóba! Értetted?