22. rész - Újra beléd estem

Telt ajkait az enyémhez tapasztja, mit sem foglalkozva azzal, hogy hideg van. Érzékien érinti meg csípőmet és húz testéhez, mindeközben nem szakítva meg forró csókunk. Karjaimat felemelem, majd nyaka köré fonom, közben óvatosan húzogatom lelógó fürtjeit. Tettemre halk nyögés hagyja el száját, s ennek okaként vadabban csókol vissza. Kezeit feljebb csúsztatja, majd gerincem vonalát simítja végig, de közben elszakítja ajkát az enyémtől.
- Mi az? - nézek rá faggatóan.
- Semmi, csak.. Hideg van. - neveti el magát halkan. - Nem akarsz inkább átjönni hozzám?
- Anyu megtiltotta, hogy elmenjek otthonról. De azt viszont nem, hogy Te ne jöhess hozzám. - ajánlom fel.
Szavaimra széles mosolyra húzza száját, mivel megjelennek gödröcskéi. Ujját összekulcsolja az enyéimmel, majd lágyan meglendíti és maga után húz. Kiérvén az épületből hideg eső cseppek érintkeznek csupasz bőrömmel mire libabőrrel válaszolok. Harry próbál sietni a kocsija felé, de még is túl hosszú idő mire odaérnénk így ellenkező irányba húz. Egy tégla házba segít be, majd érzékien feszülő ingéhez húz. Lassan dönti lefelé fejét, majd lágy puszit nyom hajamba. Az eső egyre inkább zuhog, ahelyett, hogy elmúlna. Nem tudjuk mit csináljunk, mivel egyikőnk se akar elázni, de viszont haza még is akarunk jutni.
- Kétségtelen, hogy innen bármikor is kijussunk. - töröm meg a csendet.
- Nem fog zavarni, hogy elázol? - látszik rajta az aggódás, a törődés. Kikerekedett szemmel kérdezi.
- Nem kár a ruháért, majd ledobom ha hazaértünk. - nevetek.
Gyors futásba kezd engem otthagyván a sötétben. Tudom, hogy nem elszökik csak az autóért megy, legalább azért, hogy én ne ázzak meg. Percekkel később felfigyelek a Rover hangjára és éles fényére. Harry megérkezett. Már útközben lehúzza az ablakot, hogy jobban lásson, hisz az eső és a pára eltakar mindent szeme fénye elől.
- Szállj be gyorsan, Miranda! - kiálltja ki komor tekintettel.
Nem haboztam, gyorsan futottam a kocsi másik oldalára, hogy minél hamarabb száraz, meleg helyen tudhassam magam.
- Egy picin múlt, hogy szétázzak.Gyors voltál.
- Ha nem siettem volna, biztosan csöpögnél a víztől. Sőt, még a kocsiba se hagynám hogy beülj. - nevet fel hangosan Hazz.
Elfordítom fejemet, majd nem türtőztetem magam az miatt, hogy én se röhögjek. Pár órán belül megérkezünk a lakásomhoz. Az eső csillapodott lendületén így nyugodtabban tértünk be a hatalmas helységbe. Igyekezően futott elém, hogy kinyithassa az ajtót. Miután már az előszobába értünk, mindketten ledobtuk magunkról az ázott ruhákat, de a fehérneműm, rajta pedig a boxer még mindig rajta volt.
- Nagyon csini vagy így is, bébi. - néz végig rajtam.
- Úgy nézek ki, mint egy ázott kutya. Nézz a hajamra, förtelem.
- Nekem így is tetszik. - lép közelebb. - Bár zavaró, hogy ez a melltartó még mindig rajtad díszeleg.
- Ne is álmodj róla, Styles. - vigyorodok el. - Tudom, mire gondolsz, de lehetetlenség. Bármikor betoppanhat Sophia vagy bárki más.
- És ez zavar? Engem ugyan nem. A szobádba csak nem törhetnek be, az a te magán szférád.
- Igazad van. - bólintok.
Újból közelíteni kezd, melyre pozitívan reagálok. Kidolgozott felsőtestéhez húzza az én törékeny, vékony testemet, majd újból ajkamnak esik. Vadul falni kezdi, úgy ahogyan még sosem tette. Úgy érzem ez most más, másmilyen mint szokott lenni. Nem csak az érzelem érződik minden érintésén, hanem a vágyakozás is. Jobb kezét feljebb emeli s nyakamról próbálja elsöpörni a kóbor szálakat. A szabad terület feltárul előtte, majd sötét smaragdzöld szemeivel felméri a területet, s aztán nedves csókokat hagy minden egyes részén. Szívem hevesebben kezd verni, majd mellkasom gyorsabban mozog fel s alá.
- Nem lesz semmi probléma, bébi. - nyugtat.
- Ez bűn. Bű... - újból visszatér ajkamhoz s azt szívja tovább. Tolni kezd hátrafelé, míg nem a nappaliból a konyhába érünk. Mindig is tudta, hogy mi az érzékeny pontom, hol van az a részem ahova senki se gondolta volna. Derekamra simítja hatalmas tenyerét, majd megszorítván azt felemel, s a pultra helyez.

Harry

El sem hiszem, hogy ennyi idő után még mindig ugyanolyan heves, szenvedélyes mint volt. Nem akadályozza
meg, hogy hozzáérjek, nem fél attól, hogy bántom, vagy hogy rosszat mondok. Nem zavarja, hogy testének szabad területét érintem s az se, hogy ily' vadan csókolom eper vörös ajkát. Jobb kezét emeli, majd megállítja enyéimet. Lefogván azokat kék szemeivel enyémbe néz s féltőn figyeli, ahogyan állok előtte.
- Ha nem szeretnéd, nem erőltetek semmit.
- Nem mondtam, hogy nem akarom. - feleli lágyan, majd kezdeményezve tapasztja ajkaimra az Övét. Karjait újból tarkóm köré fonja, majd lefelé haladva madár tetoválásomra hagy nedves csókokat. Lehunyt szemekkel hagyom tetteit, ahogyan próbál Ő kényeztetni engem. Tekintetét újból felém vezeti, majd kényelmesen rámosolygok. Ujjaimmal egy újabb elkóborolt tincset próbálok füle mögé tűrni, hogy jobban arcához férjek, min halványan gyöngyöződnek az izzadság cseppek. Halkan zihálva fürkészi tettemet és várja, hogy tekintetünk újból találkozzon. Lábait gyengéden fonja derekam köré és próbál közelebb férkőzni testemhez. Kezeimet fenekére vezetem, majd gyengéden megemelem testét. Ölemben tartva viszem fel a lépcsőn a szobájáig, már már izgatottan. Megérkezvén az üres helységbe lassan az ágyra fektetem, bezárom magunk után az ajtót, majd visszasietek a nyugalomban fekvő lányhoz. Felé tornyosulva vizsgálom szemét míg lejjebb haladok csókjaimmal. Fülcimpáját, nyakát, vállát, kulcscsontját kényeztetem apró csókokkal s közben csipkés bugyiját próbálom kínzó lassúsággal eltávolítani. Egy percre felemelem tekintetem s azt veszem észre, ahogyan csukott szemmel ráharap alsó ajkára és próbálja kiszabadítani a benne rejlő érzelmeket.
- Bírd ki, bébi. - súgom felé.
Gyorsan bólint, majd kinyitja szempárját, hogy nézze mit is művelek remegő, izzadó testével. Elkapja államat, majd felfüggesztvén cselekedetemet arcához húz. Szeretetteljesen néz szemeimbe miközben hajamba túr. Aprót mosolygok, majd ajkához közelítek.Lassan, érzékien csókolom s közben nyelvemmel bejutást próbálok szerezni. Bármennyire is akarom, Ő nem engedi, inkább csak halkan nevet.
- Mi az?
- Szeretlek.


Egy valaki tartotta bennem a lelket az iránt, hogy megírjam a következő részt, és hogy ne zárjam be a blogot. Sajnos nem tudom ennek a lelkes olvasónak a nevét, de köszönöm neki, hogy itt volt, itt lesz! Csak te miattad írtam meg ezt a részt, és remélem a későbbiekben jönnek többen is feliratkozók és velük együtt a pipák is. Remélem tetszett ez a rész, próbálok sietni majd a következővel! xx.